• a 2018. nyári módosítás rendelkezése szerint nem biztosított a saját jogú nyugdíjasnak minősülő személy által létesített Mt. szerinti munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállaló [Tbj 5. § (1) a)].

• az őszi adómódosítás a kivételként szereplő, a saját jogú nyugdíjasnak minősülő személy által létesített Mt. szerinti munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállalóra vonatkozó részt törölte, vagyis eszerint ez a kör is biztosított lett

• majd 2018.12.20-án "A a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvény" (!!!!!!) ismét módosította a Tbj 5. § (1) a). pontját, és a mai hatályos törvényi előírás szerint

 

nem biztosított a saját jogú nyugdíjasnak minősülő személy által létesített Mt. szerinti munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállaló [Tbj 5. § (1) a)].

 

(Az már csak hab a tortán, hogy ez a rendelkezés 2019.01.02-án lép hatályba, hogyan kell kezelni a 2019.01.01-én állományban lévő nyugdíjast?)

 

A jelenlegi (2018) törvények alapján biztosított nyugdíjast 2018.12.31-el (2019.01.01-el?) ki kell jelenteni, a 2019-től viszont már nem kell bejelenteni a 'T1041-es nyomtatványon.

 

A biztosítás hiányában nem jogosult baleseti ellátásra és egészségügyi szolgáltatásra az Mt. szerint munkaviszonyban álló saját jogú nyugdíjasnak minősülő személy [Tbj 6. § (2)].

 

A foglalkoztató az Mt. szerint munkaviszonyban álló saját jogú nyugdíjasnak minősülő személy részére kifizetett jövedelem után nem fizet természetbeni, pénzbeli egészségbiztosítási járulékot és nyugdíjjárulékot [Tbj. 25. §]. 

 

A munkaviszonyból származó jövedelmét nem terheli szociális hozzájárulási adó fizetési kötelezettség [Szocho. 5. § (1) g)].

 

Nem kell egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetni arra az időtartamra, amely alatt a kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozó foglalkoztatása egy vagy több munkaviszonyban eléri a heti 36 órát. A heti 36 óra számításánál nem lehet figyelembe venni a saját jogú nyugdíjasnak minősülő személy által létesített Mt. szerinti munkaviszonyt [Tbj 37/a. § f)].

 

Fontos tudni, hogy az így kapott jövedelem a kereseti korlátot befolyásolja-e. A kereseti korlát a járulékalapot képező jövedelmekre vonatkozik [Tny 83/B. § (1)]. Az adótörvények nem tartalmaznak definíciót a járulékalapot képező jövedelemre - így véleményünk szerint - a járulékfizetés ténye dönti el a kérdést. Tekintettel arra, hogy járulékfizetés nem keletkezik, az így megszerzett jövedelmet a kereseti korlátnál nem kell figyelembe venni. 

 

Rendezetlen kérdés továbbra is (reméljük hamarosan megjelenik a hatósági értelmezés), hogy az így foglalkoztatott nyugdíjas jövedelme KIVA alapot képez-e.

 

A kisvállalati adó alapja a személyi jellegű kifizetésekkel növelt összeg [Katv. 20. § (1) b)]. Személyi jellegű kifizetésnek minősül a Tbj. szerint járulékalapot képező jövedelem [Katv 20. § (2) a)].

 

Járulékalapot képező jövedelem a személyi jövedelemadóról szóló  törvény  szerint összevont adóalapba tartozó önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételből az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelem [Tbj 4. § k)]. A két törvényt olvasva azt a következtetést tudjuk csak levonni, hogy a nyugdíjas jövedelme is KIVA alap. Tény, jelent meg ettől eltérő szakmai vélemény is.

 

 

Varga Ferenc

adótanácsadó